Az ember nehezen törődik bele, hogy vége a nyárnak és ezzel együtt a sok programlehetőségnek és a napsütésnek is. Dacolva az ősszel egy rögtönzött ötletként nekivágtunk a Duna-kanyarnak. A célpont a Rám-szakadék volt, mely a fényképek (természetesen előzetes keresés a google-ben) alapján úgy tűnt tökéletes hely az aktív kikapcsolódáshoz.
A túraútvonal a következő:
forrás:http://openmaps.eu/rastermap2findit=Dobog%C3%B3k%C5%91&zoom=19&lat=47.71832&lon=18.90499&layers=B0FT0FFT
A kezdőpont Dömösnél helyezkedik el, ahol kihelyezett parkolóban lerakhatjuk az autónkat (800 ft/nap). Amikor odaértünk azzal a tervvel indultunk, hogy egy 2-3 órás rövid körúttal megmásszuk a Rám-szakadékot, a lelkesedésünket ösztönözte, hogy sokan indultak el gyerekkel családi programként. Viszonylag hamar elérhető a Rám-szakadék. Szerencsére az időjárás kedvező volt, így eső nem esett, ezért elképzelésem sincs mennyire nehezül meg a terep, főleg a 2013.évben bekövetkezett tragédia (melynek emléke ma is látható) hallatán.
Ezen a száraz szombati napon egy kis odafigyeléssel és a korlátok segítségével könnyen teljesíthető a szakasz. Felérve a pihenőhöz eldönthetjük, hogy hova tovább. Na itt kapott el bennünket egy kicsit több önbizalom, lelkesedés és a nagy körtúra mellett döntöttünk. Ez azt jelenti, hogy a Lukács-árok helyett továbbhaladtunk a zöld jelzésen. Természetesen a pihenőtől kellő messzire kerültünk mikor az eső szemerkélni kezdett...És itt máris sorolom a kezdő túrázók bakijait:
1. egy esőálló kabát volt két személyre, mert csak egy táskát vittünk, amibe ugye nem fért másik
2. a viszonylag meredekebb úton annyira megizzadtunk, hogy a nedves felsőben elkezdtünk fázni és persze kabát mellett más ruha sem fért a táskába.
Így továbbhaladva már kissé csökkent a lelkesedés, de hát belevágtunk nincs mese....
Felérve Dobogó-kőre nagy megkönnyebbülés ért, merthogy van közkút (3. természetesen a víz se lett volna elegendő, ami a táskába fért), illetve a menedékház meleg bográcsos gulyással várt (650 ft/adag). A lélekmelegítő leves után továbbra is úgy döntünk, hogy nem vágjuk le a túrát és újult erővel csak azért is megcsináljuk, mondván, hogy biztos könnyebb a terep. Követjük a piros háromszöget.
4. Nem lett könnyebb a terep. Igazából azt sem tudtuk belőni, hogy pontosan mennyi idő kell a teljesítéshez, viszont a délután órái röpültek, így hát tempósan pihenők nélkül folytattuk. Lassan fogynak a km-ek, viszont az emelkedőknek nincs vége, a leves adta energia is fogyóban és már nagyon várjuk, hogy elérjük a Prédikálószéket. Végül megérte a gyaloglást mert nagyon szép kilátás mellett pihenhet meg az ember.
Innen már csak ereszkedés következik, a Vadálló-kövek érintésével. Ez a rész viszont teljesen új arculatát mutatja a tájnak, az ereszkedés oly annyira meredek, hogy nagyon óvatosan többszöri megcsúszással sikerült.
Végül elérkezett a várva várt pillanat, amikor újra csatlakoztunk a kezdő útvonalhoz és a békés aszfalton legyalogoltunk a parkolóhoz.
20 perc után elkezdett sötétedni és szakadt az eső, visszagondolva azt hiszem az égiek velünk voltak.
Amit utólag elmondhatok, hogy vannak könnyebb és rövidebb szakaszok (pl. Dobogó-kő közelében), amik tökéletesek egy szombati családi programhoz, viszont vannak sokkal nehezebb és veszélyes (pl. Vadálló-kövek) szakaszok, amiket rossz időjárási viszonyok mellett nem érdemes megpróbálni.
Egy dolgot bántam meg, hogy nincs kellő ismeretem növénytanból, pedig rengeteg gomba található, melyből 2 kg hazavihető.
Kötelező kellékek: megfelelő méretű táska, esőkabát, több réteg ruha, nasi, víz, vízálló cipő
Kezdő túrázóként azt hiszem a bakik megbocsáthatóak, a civilizációtól azért nem voltunk olyan messzire, persze eszembe jutott az Into the Wild c. film képkockái és... vadabb körülmények között valljuk be elbuktunk volna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése